Ígydolgozunk

Pénteken csak 16 óra előtt “érdemes” megsérülni…

 

Ma arról lesz szó, hogy pénteken délután még a fű se nő, de ha megtenné, és e-közben megsérülne, akkor sem találna egyszerűen segítséget…

 

Nem méltatlankodom, és még véletlenül sem kritizálok, csak hát némileg meglepődtem a mai tapasztalataimon a gyermekorvosi ellátással kapcsolatban. Tudom, hogy épp a minap taglaltam, hogy egyes településeken az orvos csak egy héten egyszer rendel, és ezek után túl igényesnek hathat eme posztom innen a városból, de nem gondolom, hogy a világot előre vinné az, ha a “nem jó” felett átsiklanánk, csak azért mert máshol még rosszabb.

Ma szokás szerint elmentem a fiamért az iskolába, és nagy igyekezetében, hogy hozzám jöjjön, elcsúszott, és az esés némileg szétcsapta a száját. A vérzést csillapítottuk, sokat öblögettünk, megnyugodtunk, hazajöttünk. Ám mivel a sérülés belül van, és azt nem lehet csak úgy kezelgetni, mint egy külső sérülést, továbbá pedig jön a hétvége is, úgy gondoltam célszerűbb lenne, ha megmutatnám egyorvosnak, biztos ami biztos alapon. Jó, jó, tudom, hogy ilyenkor sokaknál jön a legyintés, hogy “na ez is egy örökké aggódó anyuka”, de bár az aggódás a gyerekünkért nem lehet hiba, vagy bűn, azért mindig mérlegelni szoktam, hogy mivel érdemes az orvost zargatni, meg a gyereket egy vizsgálatnak kitenni, és mi az amit házilag is meg tudunk oldani. Mivel viszont a belső szájsebekhez nem igazán értek, és a látvány sem túl szép, így bizonytalanságom érthető.

Amikor erre a pontra jutottam, délután negyed öt volt, és naiv módon teljesen egyszerűnek gondoltam a történetet, azaz, hogy felhívom tisztelettudóan a gyerekorvosi rendelőt, és bár nem a miénk rendel, az éppen ott lévőt megkérem, hogy nézzen már bele a gyerekem szájába, aztán döntsön, mi legyen. Elsőként nem is vették fel. Egy másik telefonszámon fax-hang jelentkezett. Újra és újra próbáltam, mire végre felvette egy hölgy, aki közölte, hogy már sajnos délután négy órától vége a rendelésnek, orvos nincs, menjek az ügyeletes kórházba, vagy próbálkozzam a kerület egy másik gyermekorvosi rendelőjével. A kórházi ellátást igénylőktől valóban nem szeretném elvenni az időt, egy ambuláns probléma megoldására, így a második tanácsot próbáltam megfogadni. A “Google a barátod” alapelv mentén rákerestem a kerület más gyermekrendelőire, és bár vagy hat ilyen van itt, a legtöbb pénteken 14 órakor “lehúzza a rolót”, és a legkitartóbb is csak 16 óráig rendel…

Nincs gond! Megértettem, hogy ez van, ha bármit akarok péntek délután, akkor induljak a közel 50 percre lévő kórházba. De azért meglepődtem, és konstatáltam, hogy ez a szolgáltatás is némileg logikátlanabb lett, mivel pár éve. Akkor pénteki napon délután 16-18-ig volt rendelés, gondolom, pont azért, hogy ha valami gáz van, akkor azt ha lehet meg lehessen oldani helyben, és ne az ügyeletre kelljen menni vele. Sőt mi több, itt nálunk, este nyolcig még ezen túl is volt egy ügyeleti idő.

Nem baj, legközelebb ha lehet, majd délután négy előtt sérülünk meg…

 

 

 

 

A rendes asszonyt nem veri az ura!

 

 

 

István, had szólítsalak Pistikémnek!

 

Te még azokhoz az igazi férfiakhoz tartozol, melyek még igyekeznek megtartani a régi, jól bevált tradíciókat! Mekkora áldás, hogy még a Parlamentben is akad belőled! A Férfi ( nagy F-el…), ki mint a ház ura, bizony este 7-re kéri a vacsit, szava szent és sérthetetlen, az asszony pedig tudja, hogy melletted hol a helye! Mos, főz, takarít, este pedig a ” Vetkőzz! Feküdj!” vezényszavakra is megfelelően reagál… A Családi alom pedig gyarapszik, úgy ahogy az elvárható. Mer’ az asszony így becsülendő!

Megmondtad a tutit, megvilágosodott sok száz naponta agyonvert nő a te fantasztikusan egyszerű, mégis oly tiszta szavaidtól:

“Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak…” ( Varga István FIDESZ)

Hát mért nem tetted már azt is hozzá, ha már ilyen nyíltan beszélünk egy mással, hogy “az asszony verve jó!”

Világos mondataid után Pistikém, az érintett nők hazamentek és most ott állnak a tükör előtt, nézik a lila foltjaikat, felrepedt szemüket, szájukat, és elmélkednek:

” van egy uram, aki hol részegen, hol józanul, de minden este hazatér, és ha a szőnyegen a rojt nem megfelelően áll elver. Ha szóba állok valakivel, elver. Meg ha nem megfelelő a vacsora hőmérséklete akkor is. De ki tudja már követni, hogy miért kapok én a szemem alá. Vajon ma milyen kedvében lesz?…”   Aztán az elmélkedő asszony ránéz az egy szem gyerekére, akit apu szintén elagyabugyál, ha rosszkedvű napján láb alatt van… És akkor eszébe jutnak szavaid Pistikém, hogy a probléma nyitja, ha születik ebbe a “gyönyörű” családba, még 3-4 gyerek. És van benne logika, hisz 3-4 gyereket meg az asszonyt is egyszerre biztos nem tudja ütni a ház ura, elvégre két ökle van csak neki…

Pistikém! Én rossz asszony vagyok, “puhány” férjjel, ki bár a család fejeként üzemel itt minálunk, de nem emel kezet sem rám, sem egy szem gyermekünkre. Mi is elmélkedtünk szavaidon. Arra az eredményre jutottunk, hogy jó helyen vagy te ott a Parlamentben, mert elképzeltük, hogy ha mondjuk pedagógus lennél, és a felnövekvő generáció nevelése kerülne a kezedbe, milyen felvilágosult emberkék formálódnának primitívséged piramisain: lennének a teremtés koronái ( férfiak), meg a petri-csészék ( nők).

Rossz asszonyként mondom, hogy az a legjobb ha mi soha nem találkozunk, mert bár gyenge nő vagyok, az öklöm sem erős, de a tökön-rúgás tehetsége reflex-szerűen előtör belőlem, ahogy rád gondolok…

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!